Kollektív Bölcsesség

Az ember örök elégedetlenkedő: ha a környezetében (vagy tőle) lopnak, akkor követeli a példás büntetést; ha valakit meg elrettentő módon megbüntettek, akkor felszisszen a szabadság mellett, az "embertelenség" ellen. Tipikus, ha van rajta sapka azért, ha nincs...

A most következő poszt egy nagyobb lélegzetvételű tanulmány szemelvényeit tartalmazza...

Személyi adatok, azok valódiasága, ellenőrizhetősége

A közösségi oldalakon – iwiw, facebook, myvip, stb. – a felhasználó személyi adatokat oszt meg másokkal, annak érdekében, hogy ismerősei, barátai könnyebben találhassák meg. Ezért a néven (ide értem a beceneveket/nickname, illetve username-eket is) kívül sok esetben születési adatokat, lakhelyet (néha pontos címet) és egyéb elérhetőséget adunk ki magunkról.

Az elmúlt 1 hét eseményei erősen szubjektív kommentálással

A régi reklámemberek mintájára, manapság megafonnal le-föl grasszáló emberek adják az ívet a gazdasági válság idején. A XI. kerületben hetek óta mást sem lehet hallani, mint egy bizonyos kis bolt akciós zsemléjének és csokijának árait.

Ez a nap is eljött és el is múlt, oly gyorsan ahogy a tanév is eltelt. Ez volt az első olyan ünnepség ebben az évben ami miatt nem fogok fanyalogni. Persze, ha nagyon akarnám biztos hasogathatnám azt a bizonyos szőrszálat, de nem akarom. Minden pontosan úgy történt, ahogyan annak történnie kellett.

Nézem a TV-t, olvasom az online és offline újságokat és valamit nem értek. Az MSZP sikítva üvöltözi a világba, hogy a 2/3 a demokrácia halála és a második fordulóban meg kell akadályozni a FIDESZ-KDNP ilyen arányú mandátum szerzését.

Egy az index.hu-n megjelent írásra reflektálnék - mivel a szerző nem hagyott komment lehetőséget.

Hát, igen az online közösség, ha akar akkor vicces is tud lenni :)

Mind a két kérdés jogosan merülhet fel, hiszen közelednek a parlamenti választások. Általában megosztottak az emberek abban a tekintetben, hogy menjenek-e el szavazni, ha elmentek, érvényesen szavazzanak és ha már itt tartunk kire is adjuk le voksunk.

Akik - szerencsétlenségükre - személyesen is ismernek, azok tudják, hogy én nem fogom megmondani kire szavazzanak. Ezt ugyanis a legteljesebb mértékben magánügynek tartom (pontosan úgy, mint a vallási meggyőződést). A lényeg a szavazáson van.

Miért menjünk szavazni? Ha hiszel a demokráciában, akkor ennek a kérdésnek nincs értelme. Ha azt mondod, hogy a demokráciának vannak hibái, akkor én igazat adok neked. Sajnos eddig nem találtak fel jobbat - persze ezt nem én találtam ki, hisz már Winston Churchill is megmondta...

A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.

(Winston Churchill)

Akkor mégis miért? Ha tetszett az elmúlt 4 év azért, hogy ne változzon semmi. Ha nem tetszett, akkor pedig azért. Persze a saját szavazatunk még nem garancia arra, hogy mások is úgy látták a dolgokat, ahogyan mi. De, ha mégis, akkor sincs minden kőbe vésve és még az is lehet, hogy nem fog beköszönni a Kánaán. Akkor miért? Mert, ha az esélyt sem adjuk meg, akkor mit várunk?

Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra. (Winston Churchill)

Kis hazánkban eddig az államférfiak (vagy nők) igen csak hiányoztak, az elmúlt 20 évre rásütötte bélyegét a megélhetési politizálás. Persze lehet, hogy a magyar politikának csak időre volt szüksége - mint a jó bornak -, hogy kiforrja magát. És ez lesz a fordulat éve...

Én úgy gondolom, ha egy közösség tagjának tartom magam, akkor azzal bizonyos kötelességek és jogok járnak (a sorrendre figyeljünk!). Ha teljesítem a kötelességeimet, akkor járnak a jogok is. Szerintem az egyik "állampolgári" kötelességünk a választásokon való részvétel. Nem nehéz és nem is megerőltető feladat. De 4 évente teljesíteni kell.

A különböző fórumokon találkoztam korábban különböző kifogásokkal. Nézzünk a leggyakoribb kifogásokat és a válaszaimat:

• Én nem megyek, azt az időt hasznosabb dologgal is el tudom tölteni, pl. a családommal...
  Hát, igen az a pár perc tényleg sok idő. Szerintem ez az egész nem kedv kérdése. Ha hangoztatjuk a jogainkat, akkor a kötelességeinkre is figyeljük.
  Ja, persze csinálhatjuk, hogy ez egy családi program is egyben - séta a friss levegőn, hagy szokja a gyerek, hogy 4 évente ilyennel is lehet találkozni (már mint választással).
• Miért szavazzak - egyik rosszabb, mint a másik...
  Na, ez már egy igazi dilemma. Pedig az egyikre kell(ene), ha nem találunk számunkra szimpatikus jelöltet vagy listát, akkor válasszuk a legkevésbé unszimpatikusat.
• Legalább lenne ott egy "egyikre sem" lehetőség...
  Oké, tételezzük föl egy pillanatra, hogy van ilyen kocka. Mi történjen, ha a többség elutasítja a jelölteket/listákat. Várjunk amíg megszületik a Messiást és addig ne történjen semmi?
  
• Én fogok szavazni, de érvénytelenül...
  Ez megegyezik az eggyel fentebbi esettel (bár, ez egy fokkal jobb - legalábbis a szememben -, mert már elmentünk szavazni és véleményt alkottunk, de akkor rossz módon tettük)
  

Szeretnék mindenkit arra kérni, hogy április második vasárnapján ne legyen rest én menjen el szavazni - saját meggyőződése szerint. Mutassuk meg, mi a demokráciában hiszünk és ettől nem tudnak minket eltántorítani még a politikusok sem. :)

A politikai irányultságot mér a következő online kérdőív. Csak egy baj van, az eredmény...

A kis Java alkalmazás kérdéseket tesz föl a gazdaságtól az egészségügyig, minden témában. A válaszok pedig a két nagy oldal szerint oszlik meg.

Hát, szóval kitöltöttem először úgy, hogy azokat válaszoltam ami a FIDESZ-re "gondolatvilágára" jellemző - kampány és egyéb politikai állásfoglalások alapján. Nem kicsit lepődtem meg, amikor a teszt végén "baloldali konzervatív"-ként értékelhettem az eredményt. Már-már politikai elfogultságot kiáltva ugrottam fel a gép mellől - később elmondom miért nem tettem.

Nos, keressük meg hol van a hiba. Ismét elindítom a tesztet, most az MSZP-SZDSZ által, az egyes kérdések adandó válaszokat adom. Az eredmény ennek megfelelően "jobboldali liberális"...

Tehát nem a programmal van a baj - hiszen a válaszoknak megfelelően más-más oldalt választott. A baj velünk van, velünk emberekkel. Már évek óta érezni, hogy bizonyos kérdésekben a szocik jobboldaliként viselkednek, míg a narancsosok baloldali szólamokat pengetnek.

Ennyit az oldalakról... Az "oldalazásra" csak azért van szükség, hogy a tömegek tudják hova tartoznak. Az meg a kutyát nem érdekli, hogy közben az ideológiák szépen lecserélődnek - úgy ahogy a pólusok megcserélődnek a Föld körül.

Magyarországon az elmúlt 20 évben a politikai pártok úgy definiálták magukat, hogy amit a másik mond az a "nem jó". Esetenként a gyorsabb párt lefoglalja a nagyobb tömegeket megmozgató szólamot. Így a másiknak nem marad más, vagy az állítás ellenkezőjében foglal állást vagy csöndben marad.

De hát ez már csak Magyarország! Én így szeretlek!

Ma megtaláltam a postaládámban! Hát, igen! Az igazság itt van a kezemben! E szent lapot, melyet nem is szeretnék másra használni mint amire való gyújtósnak. Nem tudom hol jelenik meg ebben a kiadványban az MSZP programjának "zöld" vonulata, de ezt ne is feszegessük.

Bizonyára történtek (történhettek) más pártoknál is visszaélések, de sajnos van egy rossz hírem: "az én mondok egy másikat" nem törli el a BKV-s milliárdokat (hogy csak egyet említsek a legutolsó 8 év sikereiből).

Gyerekek, ezt még a Jobbik kampánylapja az "Otthon a panelban" is magasan túlszárnyalja igényességben, minőségben - és nem utolsó sorban intelligenciában.

Van (volt) egy MSZP-s plakát ami arra intette a jó népet, hogy csak az MSZP óvja meg a szabadságot... Hát, ennek a plakátnak van egy másik olvasata is - ha bukják a választásokat, pár embernek tényleg elveszti a szabadságát, mehet egyből a dutyiba.

Ez a "sajtó orgánum" megtalálható a neten is, bár másról nem is tudnak írni, mint az OVB így meg úgy... Nyakót (ahány médiában elmondta a reklámszövegét) annyiszor ismétlik az oldalon. Csak egy egyszerű kérdésem van, ez a szar 500.000 példányban kinek a pénzéből készült?

* Ez az a bizonyos újságnak nem nevezhető "politikai magazin" ami a magyar törvények szerint nem is lehetne terjeszteni, mert nem rendelkezik impresszummal.

Gyerekek mért kell elszúrni ezt a kabarét? Egy új korszak jöhetne el a magyar politikában, ahol legalább mindenkiről pontosan tudni lehetne, hogyan és honnan lopta a pénzét, vagy éppen kit ölt meg (akart megölni).

Eddig sem ültek különb urak és hölgyek a t. házban, ráadásul - mivel a börtönökbe egyik sem szeretne bemenni - legalább egy helyen lenne mind. Amerikának van börtönös sorozata, nekünk lenne heti parlamenti közvetítésünk.

Már olyan jól elképzeltem, hogy ülök a tv előtt és nézem a megtisztult országgyűlést - a neveket se kellene megjegyeznem - elég lenne a rabszámokat...

Erre belepiszkítanak a levesembe még az érvényes számú fénymásolható félcédulát sem sikerült összelopniuk!

Bezzeg a többieknek! Mit gürizhettek a fénymásoló mellett (tisztelet a kivételnek)... szóval most sem fog semmi változni (Hál'Istennek!)

Az Internet partján ülve merengek a híreken... A következő képben a Vatikán madártávlatból, majd egy zoom a Szent Péter térre és egy sebessen kifelé tartó alakra. Már messziről felismerem - bár nem vagyunk valami nagy haverok - Quo vadis Domine?  - szólítom meg...

Vallási kérdések kerülnek ma terítékre ebben a posztban. Aprópója az a pápai levél, amit a pedofil botrányokkal kapcsolatban a szentatya (XVI. Benedek) írt.

Előre kell bocsátanom, hogy nem kívánok senkit hitében és érzéseiben megsérteni. Sőt arra kérek mindenkit, hogy véleményét bátran ossza majd meg, javítson ki ha valamiben tévedek.

A kereszténység alaptétele - központi motívuma - a megbocsátás. Az egyik legpozitívabb emberi cselekedet, hiszen mindig valamilyen feszültséget szüntet meg vagy old fel. A feszültség lehet két ember, ember és közösség, közöség és közösség között. És nem utolsó sorban az ember és az Isten között - kérjük a bocsánatát és Ő megbocsájt (vagy nem, de ez majd kiderül).

Régóta bomlasztja a kősziklára épített egyház falait egy rút féreg. Azokat a falakat, amelyek sok mindentől megóvták e nemes eszményeket. Ez a féreg már az építéskor bekerült a falba a cölibátus nevű malterral, ráadásul minél nagyobb lett az egyház, minél több lett a tégla, annál több féreg került a falba.

Ezek a férgek pedig nem csináltak mást, mint élvezték a fal nyújtotta védelmet. Mert a fal megvédte őket - a pedofíl ügyeket eltusolták, hol az áldozatokat befeketítve/hiteltelenítve, hol megfélemlítve, megvesztegetve, lefizetve.

A '80-as évektől egyre több és több eset derül ki. És a kőszikla állt és nem tett semmit az eltusolásokon kívül. A '90 évekre a "gát" falai repedezni kezdtek, hiszen bírósági ítéletek születtek - kártérítési perek során szerte a világon dollár milliókat fizetett ki az egyház, de még ekkor sem történt semmi lényegi lépés a Vatikán részéről.

Az új millenium első évtizedének végére, az új pápa fejére ráborult az éjjeli edény, annak minden tartalmával. Európa számos országában derűltek ki - rövid időn belül - hogy mit is csináltak a férgek. És hogyan asszisztált hozzá az egyébként isteni glóriával övezett egyházi vezetés.

Az egyik legvisszatetszőbb dolog Angliában történt meg, ahol egy bírósági ítéletben meghatározott összeg megfizetéséhez a püspök a hívek adományait kérte...

Az ember - bár szeretne isteni erényekben csillogni - gyarló. Ha én tévedek és károm származik belőle az egy dolog - mondhatnám: így jártam. Ha én hibázom és másoknak származik kára, akkor azért felelősséggel tartozom.

A férgek - bár bűnük óriási az egyének szintjén - még nagyobb a közösség szintjén.  Tettük a fal többi téglájába, alkotóelemébe vettett bizalmat ingatja meg. És a fal - illetve Péter utódai (akik maguk sem voltak mindig angyalok - de ez más kérdés) - eddig nem tettek semmit.

Most megszületett egy pápai levél, de félő, hogy az európai hívők ettől még nem nyugodhatnak meg. Ez megint csak a probléma elkendőzésére lesz jó, talán időnyerésre.

Valószínű, hogy XVI. Benedek az elmúlt napokban többször is feltehette a kérdést "Deus meus, Deus meus, utquid dereliquisti me?" (vagyis Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?) - botrányok Írországtól Németországig. És csak az elítőlő szavak, esetleg látszat intézkedések maradtak.

A kérni kell azt a megbocsátást, mindig azoknak akik vétkeztek és azoktól akik ellen vétkeztek.

A szavakon túl valójában csak a tettek számítanak. A legfőbb gond, hogy eddig semmi nem történt annak érdekében, hogy ne történhessen meg a megtörténhetetlen.

Beütött a modern kor és ha már itt ütöget minket akkor mi sem szívesen maradnánk le a gyors-gyorsabb-übergyors kommunikációs és hírközlő médiáról. Így a bloggal kapcsolatos infok kerülnek fel népnevelési célzattal twitter oldalunkra: twitter.com/bolcsesseg

Egy újabb figyelemreméltó videó a youtube-ról.

A készítők itt érhetők el: http://amieveink.blog.hu

A Pallas nagylexikont lapozgatva ráfutottam erre a szócikkre, gondoltam megosztom, mert igazság vagyon benne.

A hazaszeretet a hazához, annak földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez, és tettekben is megnyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetén saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is az érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből az együttélés, a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés, közös gondolkodás, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömek népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kultúrai munkájának eredményeit származtatja, melyben az egyén erejének fő forrása van. Ösztönszerű viszonzása a sokféle jótéteménynek a haza iránti szeretet, mely tudatossá téve az erkölcsi erények legfőbbike. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, és lábra kap az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közösség előtt, a magánérdek kielégítésének a hajhászása, a hazaszeretet szóval vallása és tettel megtagadása. De a hazaszeretet érzésének gyengültével a nép erkölcsi ereje is gyengül. Összetartozása lazul, képtelenné válik nagy fellendülésekre, nagy tettekre. A nemzetek akkor bomlanak fel, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé őket a nagy megpróbáltatások idején.  (Pallas lexikon)

De ismerős a vége... olyan mintha a tegnap írta volna valaki ezt a szócikket. Pedig 1893 és 1897 között készült.

Mégis az igazságát nagyon érezzük nap, mint nap, ha körbenézünk kicsike országunkban. Hogy van-e megoldás, persze: komoly nevelői-pedagógiai módszerekkel, a zászló szeretetével, a Himnusz és Szózat ismerésével és vállalásával (vagyis nem csak tátogok, hanem éneklem is!).

Az elmúlt évtizedek során tudatosan/tudattalanul romboltak mindent amibe az ember kapaszkodhatna. Az ünnepek lassan semmit nem jelentenek. És a hazaszeretetet előszeretettel politizálták át. Jelzőket aggattak rá, összekeverték a nacionalizmussal és egyéb sületlenségekkel. Mindazonáltal a hazaszeretet nem csak a jobb vagy a baloldal privilégiuma. Közösen ülünk most a szószban, mi emberek. A kutyát nem érdekli ki szoci vagy jobbikos, liberális vagy demokrata... csak emberek, itt egymás mellett.

20-25 éve, ha esett a hó, az emberek lementek lapátot ragadtak és segítettek a gondnoknak eltolni a havat az járdáról, majd a parkolóból (panelházaknál). Most senki nem akar egy fűszálat sem keresztbe rakni - nem az ő dolga, oldja meg valaki (csak ne neki kelljen). Akkor nem számított ki hol és mit melózik - közösség volt. Ma csak azt nézik mennyi pénzt lehet kapni, vagy hogyan lehet a másikat lehúzni.

Ha nem működnek a kis közösségek, akkor mit várjak? A végét? Frászt!

Ébredjetek emberek! Rajtunk áll, lesz-e még Magyarország!

Új közösségi oldalt indítottam Kollektív Bölcsesség 2.0 néven. A tematikus oldal az informatika középfokú érettségihez kíván segítséget nyújtani. Most pedig egy kis önreklám.

Az oldal címe: kollektiv.ning.com

Dandog ismét nagyot alkotott és nem bírom ki, hogy ne adjam itt is közre.

Eredeti elérhető itt: www.dandog.hu

Jófejű voltam és informatika félévi vizsgára házi dolgozat megírását adtam föl. Mindenki húzott egy elméleti tételt és azt kellett 1 1/2 oldal terjedelemben kidolgoznia. Előre örültem és dörzsöltem a kezem, milyen jó jegyeket tudok adni és akkor talán a félévi jegy sem lesz olyan elszomorító. Ám, az eredményeket elnézve én lehetek a legszemetebb ember ezen a bolygón. Házi dolgozatot feladni tanulóknak? Szabad forrás használattal? Ember az ilyen?

Mondjatok még egy olyan köcsögöt, aki meghatározott időre (3 hetet adva), meghatározott terjedelemben (min. 1,5 oldal), meghatározott formátumban (kézzel, sima papírra írva), meghatározott témában ad fel egy dolgozatot. Tudom, nagyok az elvárásaim, meg maximalista is vagyok. De a jó Úristenit neki, 19 emberből 1 nem akadt aki képes volt felfogni mit is kellett volna csinálni?

Azon már ki sem akadok, hogy sima fehér lap helyett minden féle kockás-vonalas-mintás salátát kapok. Azon sem akadok ki, hogy a dolgozat címét nem sikerült a borítóra (ha volt éppen ilyen) felvésni. Azon sem akadok ki, hogy a T. tanuló becenevet ír a dolgozatra. De az azért már sok, hogy van aki a saját füzetéből (órán a táblára felvésett vázlatomat) rosszul lemásolva adja be!

µProcesszor helyett µmassza

Anyukám őrjöngő kisfia voltam, amikor Neumann János életrajzát olvasva - amely köszönet a Wikipédiának, eléggé részletesre sikerült -, a második oldal alján egyszer csak befejeződött, függetlenül attól, hogy a dolgozat készítője 1923-nál járt (vagyis a Neumann János tanulmányainak utolsó mozzanatánál), munkásságáról pedig csak egyetlen mondattal emlékezett meg...

Tudom, hogy az én hibám, hogy amikor a "számítástechnika története" anyagrészt vettük, nem emeltem ki, hogy BLAISE PASCAL nevében a BLAISE a keresztnév...

Szóval szemét vagyok... de ez van! Nem is tudom, mikor volt olyan, hogy házi dolgozatra elégtelent vagy elégségest kelljen adnom - most 5 elégtelen, 3 elégséges dolgozat született. Isten a tanúm rá, minden jó mondatért hálás voltam és adtam pontot...

A végére néhány idézetet engedjetek meg (a teljes írást másolom, a kihúzásokkal együtt!):

A ma elterjet operációs rendszerek általában grafikus üzemmódban működnek, de a számítógépek bekapcsolásakor az operációs rendszert inditják el.

vagy

A színes monitoroknak három alapszíne van: piros, zöldé zöld és kék (RGB). Ezek keverési keveréseivel keverésével bármelyik szám előállítható.

Ezeken még lehet mosolyogni... A végére egy tökéletes példa, ha az ember másol-másol és utána ki kell húznia a dolgozatból...

A CRT monitoroknál a képfi képfrissítési frekvencia egy kicsit mást jele jelent, lásd

Félévi vizsgák egy gimnáziumban. Ja, már ilyen is van. Rutinszerzés az érettségire. Ötletnek nem is olyan rossz, persze csak akkor ha a tanulók készülnek is.

A tanulók pedig azért tanulók, mert amióta a világ-világ azt keresik, hogyan lehet megúszni a feleltetéseket, számonkéréseket. Aki pedig véletlenül készül, azon pedig a vizsgadrukk fog ki. Persze, ha nem január másodikán kezdenének felkészülni a vizsgákra...

Maximalista vagyok? Amikor a bizottságban ülök és például magyar vagy történelem szóbeli vizsgát hallgatok mindig azt várom, hogy - a magukat nagyon, de nagyon felnőttnek képzelő - diákjaim képesek 10 egyszerű témakörre felkészülni, a kapcsolatokat és a miérteket átlátni. Ebben szerintem éppen minimalista vagyok.

Azt merem gondolni, hogy ma már nem elég egy dologban jónak lenni, mindenhez hozzá kell tudni szagolni (legyen az akár magyar, történelem vagy biológia). Az érettséginek pedig azonos értékeket kell jelentenie a budapesti Vörösmarty Gimnázium tanulói vagy bármelyik másik vidéki kis gimnázium tanulói, illetve az állami vagy éppen az alapítványi fenntartású gimnáziumok tanulói részére. A tapasztalatom szerint ez most nem így van.

Hol van a különbség? A gyerekanyagban? A tanárok felkészültségében? A társadalom, a politika elvárásaiban? A válasz mindig más és más, attól függően ki válaszol. A tanárok a gyerekekre és az államra hárítanak. Az állam a tanárokra és a társadalomra, a gyerekek meg egyszerűen csak nem akarnak tanulni, mert már egy életre elvették a kedvüket a tanulástól... ja és rájuk is hagynak szépen mindent.

Az állam a rendszerváltás óta komoly szereptévesztésben van, a világszínvonalú oktatási rendszerünket sikerült 20 év alatt szétverni, gyermekeink gyakran funkcionálisan analfabéták, számolni nem tudnak. Testnevelés órákról pedig egyszerűen jobb ha nem is beszélünk (hogy is van? Épp testben, épp lélek). Mindenkinek adjunk érettségit, nyomjuk be a felsőoktatásba... a minőség már nem számít, csak a mennyiség (fejkvóta).

A felsőoktatás minőségi színvonalának zuhanása, pedig meglátszik a tanító tanári állományon is. Az alul fizetett és meg nem becsült pedagógusok között egyre többen kiégtek, vagy már eleve nem erre a pályára szánta az ég őket. A régi tanárok - akiktől még tanulni lehetett - már egyre kevesebben vannak. Az új problémákat meg csak nehézkesen tudjuk kezelni. A lényeg elsikkad és csak tüneti kezelésekre fordítjuk az időt és a pénzt. Persze vannak akik előtt most is meg lehet emelni a kalapot, mert dolgoznak akkor is amikor körülöttük épp dől össze a világ...

A szülőknek (vagy éppen szülőnek - mert most már egyre több az egyedül nevelő szülő) nincs idejük, energiájuk, vagy kedvük a problémás gyermekükkel foglalkozni. Azt pedig senki nem érzi fontosnak megkérdezni, hogy a gyermek miért is problémás? Lehet, hogy egyszerűen csak figyelemre vágyik?

A szülő szempontjából a megoldás: a problémákat majd az iskola megoldja. Ha pedig ez nem megy, akkor a tanárok voltak hibásak... Csak azt felejti el mindenki, hogy egy 17-18 éves fiatal már majdnem kész van, személyiségén már csak kicsit lehet "csiszolni", lényegi változtatások már nem lehetségesek.

A tanulók meg addig nyújtózkodnak, amíg a körülöttük lévő felnőttek hagyják. Nagyon pontos, és jól körülírt határokat kell meghúzni és következetesen tartani is. A diákok pedig - fiatal szervezettként - (gyorsan) alkalmazkodnak a megváltozott helyzetekhez.

Szóval, visszatérve a vizsgák első hetére, eddig kevés olyan feleletet hallhattam amit meggyőzőnek ítélhetnék. Sokszor már kínomban mosolygok és kérdezni sem merek mert akkor az elégtelen is kérdésessé válna. Ha pedig valaki folyamatosan mondja az anyagot, könnyen kiderülhet, hogy mögöttes értelem nincs - csak éppen beseggelte a teljes tételt.

Komoly kérdés, hogy a vizsga eredmények kit is minősítenek, a diákot vagy a tanárt? Mert, ha sok a rossz eredmény akkor gyakran felmerül a kérdés: csak a diákok hibája? Ha nem, akkor ki milyen arányban hibás? Minden diák alkalmas arra, hogy érettségit szerezzen, vagy olyanokat is odaengedünk a bizottság elé akik arra alkalmatlanok? Ez mennyiben a tanár hibája és mennyi ebből a külső környezet elvárása? Egy osztályban egy tantárgyból megbukhat-e mindenki? Elfogadható-e a 2 átlag?

Sok kollégám tette föl a kérdést a vizsgák után: Miért is tanítottam félévig? Mi értelme volt házi feladatoknak, dolgozatoknak, - egyszerűen a munkának - ha tanulók a tétel kihúzása után egyszerűen csak visszaadják a tételt és meg sem próbálkoznak valamit elbüfögni egy elégségesért.

Tudom, tudom, hogy megint kritikusabb vagyok a kelleténél (biztos ez?) de ha senki nem meri kimondani, hogy a király meztelen, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy a király leszarta a fejünket.

Mit is mondjak... Túl vagyunk rajta és végre lehet az érettségire összpontosítani. De mielőtt ennyivel elintézném a dolgokat azért lenne néhány keresetlen gondolatom - persze akinek nem inge, annak gatyája, akinek meg nem gatyája az meg ne vegye fel.

Sokan kérdezték, hogy milyen is volt? Nos, akkor itt mindenki, akit tényleg érdekel megkaphatja...A szervezésből és a technikai malőrökből származó butaságokat leszámítva a keringők (kifejezetten a 2.) már megütötte a szalagavatók mércéjét. Jó volt látni, hogy a hölgyek és az urak az elmúlt 4 év alatt felnőttek. Mondhatnánk, hogy ide is eljutottunk.

Külön öröm volt, hogy ezt a csapatot egyben tudtuk tartani, és el fognak jutni az érettségiig. Öröm volt látni az ismerős szülőket, akik nem keveset tettek ezért az évért, ezért a napért - remélem t. tanulóm alkalmasint megköszönte már...

Remélem ez a szalagavató is tanított néhány dolgot. Kezdjük a próbákkal. Nem az én pénzem bánta, de rossz volt nézni, hogy táncosaink, hol voltak próbán, hol inkább nem. Szerintem nem kifogás az, hogy most nem megyek mert a párom sem ment el... Mondhatnám, hogy ez meg is látszott, pedig majd 3 hónapot készültünk. Nem akarok példálózni, de volt olyan csapat amelyik még az utolsó délután 4 órakor is gyakorolt.

Már lassan 4 éve kísérletezünk azzal a merész gondolattal, hogy beleverjük a fejekbe: az időpontok azért vannak, hogy azokat be is tartsuk. Vagyis, ha 1/2 4-re kell érkezni (illetve 4-től van a főpróba, akkor ne 1/2 5, 3/4 5-re érkezzünk. A kapkodásnak, az oda nem figyelésnek az eredményei azonnal meglátszanak.

Nagyon fontos tanulság, hogy improvizálni még a profiknak is nehéz, nem hogy az amatőröknek, még hozzá úgy, hogy az jól is mutasson a színpadon. Közel 300 embert kellett szórakoztatni - hát mondjuk fenn a világosító és hangosító igen élvezte a "műsort", de most nem rájuk gondoltam.

Összességében a szalagavató elérte célját, lementek a táncok és pont időben sikerült befejeznünk. A technikai és szervezési problémákat persze ki kell értékelni, hogy a következő rendezvény már sokkal gördülékenyebben menjen - mentségünkre szólva, ez az iskola még soha nem rendezett 4 osztályra és 300 főre rendezvényt.

Nem utolsó sorban külön köszönet illeti meg a 9. és 11. évfolyamos tanulókat akik a táncokban kisegítették a végzősöket.

Van egy reklám, amely a Csepelen EU-s támogatásból épített szennyvíztisztítóról és a tiszta Dunáról szól. Elvben.

Az EU himnuszára - Öröm óda - kis és nagy halak úszkálnak és tátognak. Azonban a reklám sokkal inkább mást juttat az ember eszébe...

1.  A kis hal (átlagos ember) vígan úszkál, majd megjelennek a nagy halak és szépen kitúrják őt...
2. A kis hal = Magyarország. Ebben az értelmezésben pontos rajzolatot kapunk az egyes nagyhatalmak és országunk kapcsolatáról.
3. Persze, lehet hogy csak egyszerűen halak úszkálnak, de abban meg mi a poén?

Ahogy mondani szokás: sok víz lefolyt a Dunán, amióta az utolsó poszt megjelent. Röviden összefoglalom... nem volt kedvem írni. Nem kicsit, hanem nagyon nem volt kedvem.

Az elmúlt időszak eseményeit és az elmaradt kommentárokat is ide fűzöm - miért? Mert a vásott kölkök kicsiny csapat számon kérte rajtam, nekik meg meg kell felelni... :D

A nyár gyorsan eltelt - júliusban felmondtak az összes tanárnak, sebaj így volt tiszta, mindenki saját maga dönthette el mit is akar az élettől. A csapat tagjai többször is találkoztak a nyár folyamán, együtt múlattuk az időt, hol Velencén, hol nálunk a telken kinn a szabad ég alatt, hullócsillagot nézve és sült húst eszegetve.

Aztán jött augusztus vége és a szép álmokat a realitás mocskos kézzel verte szét - magyarul: "ne bízz senkiben és a jó tett helyébe ne várj semmit!" gondolatoknak megfelelően - begyűrűzött hozzánk is a gazdasági világválság, és ezért jó néhány segget szét kellene rúgnom. A lényeg, hogy az elmúlt pár év, amíg nem figyeltem oda arra amire kellett volna - hiszen tanárosdit játszottam -  elegendőnek bizonyult, hogy néhányan megfeledkezve magukról, szétbombázzák mindazt amit korábban felépítettem.

Közben aztán más is borzolja a vérnyomásom, hol néhány szlovák vezető érdemelne meg fejlövést, hol néhány magyar... Kiderült, jobban jártam volna, ha a BKV-hoz szerződöm szakértőnek - egy életre megoldódott volna minden gondom, mondjuk 1 hónapi semmit tevéssel. Aztán azt hallgathatom, hogy milyen jó az egészségügynek, mennyivel több pénzt fognak kapni a költségvetésből, majd pedig azt hallgatom, hogy a kórházigazgatók éhségsztrájkot szerveznek... Anyád! Már megint hülyére akarnak venni.

Előrehozott választás nem lesz, de ha a parlament elfogadja a költségvetést, akkor már nem is lesz rájuk szükség (parlament) - másról már nem fognak dönteni - így jöhetnek a választások... vagy sem... de az legalább biztos. Apropó biztos: 2 biztos dolog van az életben az APEH és a halál. Ez a két kaszás mindent megtesz azért hogy ne élvezhesd az életet...

Persze, nem feledkezhetek meg a tanulókról, akik megelégelve az elmúlt év áldatlan állapotait iskolát váltottak - az esküm szövege szerinti - "...róluk emberséggel és felelősséggel gondoskodom." Nem lesz könnyű, ez már most látszik. A környezet, a lehetőségek, a rendelkezésre álló idő erősen befolyásolja, mit is tudunk kihozni ebből az évből. Mert ugye itt van mindjárt ez a répa-influenza (helyettesítsd be a számodra megfelelő állattal vagy növénnyel), és ez most a nyerő amire mindenki hivatkozhat. Elég néhányat köhinteni és egyből lesz hely a buszon/villamoson...

De idén lesz osztálykirándulás és szalagavató, lesz érettségi és nagy-nagy hepaj, ha sikerül... és miért ne sikerülne?

Csak röviden: a szinkrontolmácsról csak annyit, hogy jobb lett volna, ha inkább meg sem szólalt volna. A mondatok lényegéről gyakrabban maradt le, mint a MÁV vonatok a menetrend szerinti érkezésről.

A legbosszantóbb azonban, hogy a megemlékezés még legalább 30 percig tartott azután, hogy a Reflektorosok elköszöntek... Még jó, hogy a CNN végig közvetítette.

Memento etiam, Domine, famulorum famularumque
tuarum qui nos præcesserunt
cum signo fidei, et dormiunt in somno pacis.
Ipsis, domine, et omnibus in Christo quiescentibus,
locum refrigerii, lucis et pacis, ut indulgeas, deprecamur.

Vége a tanévnek. Végre.

De ezzel együtt másnak is vége szakadt. Búcsúzom, búcsúzom attól a helytől, ahol az elmúlt 4 tanítási idényt lehúztam. Sok tekintetben szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan emberekkel ismerkedhettem meg (legyenek tanárok vagy éppen diákok) akiktől igen sokat tanulhattam. Tanulni meg nem szégyen :D

Az év során több videó is készült, többek között egyik régi vágyam - a Macskafogó betétdalának adaptációja. De készült az erdélyi kirándulásról vagy éppen az iskola 12 évének emléket állító slideshow is.

A videók egyébként letölthetők az iskola honlapjáról (csak valami letöltő progi is kell a nagy méretek miatt). A mai naptól az Indavideón is megtalálhatók, persze sokkal szerényebb minőségben.