Az előző posztot folytatva, a második napon a sóvidékre tévedtünk. Meglátogattuk a sóbarlangot. Hát láss csodát, a barlangban só volt. De tényleg mindenütt, a padló, a fal, a mennyezet, de tényleg...
Meglepően sokan voltak lent a barlangban, kisgyerekesek, fiatalok, idősek. Folyt a sportolás, minden szinten. És igen ott volt az elkerített homokozó... akarom mondani... sómokozó!
Diákjaink se rest, kipakolták az ovisokat a sómokozóból és nekiálltak sómok várat építeni. Ja, és szereztek valahonnan egy labdát is... A sómokozó széléről anyukák nézték a mi meglett, már-már felnőtt gyerekeinket és a döbbenettől nem is tudtak szóhoz jutni.
A sómokozás után a barlang egyik részében rábukkantunk a valódi arany sóbányára, itt aztán válogathatott mindenki kényére, kedvére. Ekkor történt, hogy Laskai barátunk takarítási mániája - az elégtelen gyógyszerelésből és a sós levegő hatására - kitört. Szerzett valahonnan egy seprűt - gondolom azóta is keresi a tulajdonosa - és nekiállt felseperni a bányát...
Ezután jobbnak láttuk a látogatás hosszát lerövidíteni :) Félre a viccet, a bánya gyönyörű volt, amit a képek nem képesek visszaadni.
A sóbánya után következett Korond. Egy gondolatot tessék nekem megengedni... ezt a Laskai fiút még ekkor sem sikerült elégé lekötözni, csak vett egy seprűt...
Késő délután értünk vissza, pont a vacsorára. Csaba bá vezetésével medvelesre indultunk, oda ahol tavaly már volt szerencsénk több medvét is megcsodálni - persze tisztes távolból.
Sajnos idén nem szegődött mellénk a szerencse, csak néhány őzet, szarvast sikerült meglesnünk. Persze ennek is volt oka. Először is a medvék pont nem ott voltak, ahol mi. Vagyis míg mi a falun kívül kerestük őket, ők a faluban tették tiszteletüket (pár órával később az éjszaka folyamán két medve tört be a falu szélén az egyik telekre és onnan egy kaptárt vittek el). Másodsorban az időjárás sem fogadott minket a kegyeibe, hideg erős szél fújt miközben mi a hegy gerincén sétáltunk.
Az esti program azonban egyértelműen Levi bá és az ő parasztpizzája. Tábortüzet raktunk, meghallgattuk Balázs bácsit és az ő gitárját. De a kaja csak nem készült... előbb a gáz fogyott el, később az alja égett oda, de a teteje nyers maradt. De a kölkök éhesek voltak, így vártak... hajnal 2-3-ra sikerült megkajálni, de ekkorra már mindenki az ágyat kereste!
Persze egyeseknek nem sikerült a sajátjukat megtalálni...
De ez már egy másik történet.
(foly.köv.)
