Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Székelyvécke 2.

2009.05.05. 19:19 | DarkSide | 1 komment

Címkék: suli erdély tanuló csíksomlyó székelyek székelyvécke

Az előző posztot folytatva, a második napon a sóvidékre tévedtünk. Meglátogattuk a sóbarlangot. Hát láss csodát, a barlangban só volt. De tényleg mindenütt, a padló, a fal, a mennyezet, de tényleg...

Meglepően sokan voltak lent a barlangban, kisgyerekesek, fiatalok, idősek. Folyt a sportolás, minden szinten. És igen ott volt az elkerített homokozó... akarom mondani... sómokozó!

Diákjaink se rest, kipakolták az ovisokat a sómokozóból és nekiálltak sómok várat építeni. Ja, és szereztek valahonnan egy labdát is... A sómokozó széléről anyukák nézték a mi meglett, már-már felnőtt gyerekeinket és a döbbenettől nem is tudtak szóhoz jutni.

Sómokozó Laska és a takarítás

A sómokozás után a barlang egyik részében rábukkantunk a valódi arany sóbányára, itt aztán válogathatott mindenki kényére, kedvére. Ekkor történt, hogy Laskai barátunk takarítási mániája - az elégtelen gyógyszerelésből és a sós levegő hatására - kitört. Szerzett valahonnan egy seprűt - gondolom azóta is keresi a tulajdonosa - és nekiállt felseperni a bányát...

Ezután jobbnak láttuk a látogatás hosszát lerövidíteni :) Félre a viccet, a bánya gyönyörű volt, amit a képek nem képesek visszaadni.

A sóbánya után következett Korond. Egy gondolatot tessék nekem megengedni... ezt a Laskai fiút még ekkor sem sikerült elégé lekötözni, csak vett egy seprűt...

Késő délután értünk vissza, pont a vacsorára. Csaba bá vezetésével medvelesre indultunk, oda ahol tavaly már volt szerencsénk több medvét is megcsodálni - persze tisztes távolból.

Sajnos idén nem szegődött mellénk a szerencse, csak néhány őzet, szarvast sikerült meglesnünk. Persze ennek is volt oka. Először is a medvék pont nem ott voltak, ahol mi. Vagyis míg mi a falun kívül kerestük őket, ők a faluban tették tiszteletüket (pár órával később az éjszaka folyamán két medve tört be a falu szélén az egyik telekre és onnan egy kaptárt vittek el). Másodsorban az időjárás sem fogadott minket a kegyeibe, hideg erős szél fújt miközben mi a hegy gerincén sétáltunk.

Az esti program azonban egyértelműen Levi bá és az ő parasztpizzája. Tábortüzet raktunk, meghallgattuk Balázs bácsit és az ő gitárját. De a kaja csak nem készült... előbb a gáz fogyott el, később az alja égett oda, de a teteje nyers maradt. De a kölkök éhesek voltak, így vártak... hajnal 2-3-ra sikerült megkajálni, de ekkorra már mindenki az ágyat kereste!

MedvelesCsaba bá dagasztja a tésztát

Persze egyeseknek nem sikerült a sajátjukat megtalálni...

De ez már egy másik történet.

(foly.köv.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kollektiv.blog.hu/api/trackback/id/tr371104787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karenin 2009.05.08. 19:27:03

Néhány kiegészítés Levi bácsihoz és az ő parasztpizzájához, avagy egy kalandos éjszaka története.

Úgy kezdődött, hogy a tészta már meg volt gyúrva. Mind a négy adag, amikor kiderült, hogy tűzvédelmi okok miatt sürgősen haza kell szaladnom a "lányos házhoz". Tévedés ne essék, a hazaszaladás kb. 3-4 km sétát jelentett "felszegre", a falu felső végébe és vissza. A helyenként kivilágítatlan útszakaszokat, a kései időpontot (éjfél) és az aktuális fizikai erőnlétemet figyelembe véve (tragikus) ez akárhogy is vesszük, majdnem egy órás sétát jelentett. (Jó, ebben benne volt az átöltözés és a fésülködés is...) Tehát Balázs bá felejthetetlen énekhangjától és a tábortűz melegétől búcsút véve felkerekedtem, hogy a rám kiszabott küldetést hősiesen teljesítsem. Miután a visszaúton megküzdöttem egy bokára támadó ugató jószággal és egy illuminált helybélivel, aki szerint szép a szemem (töksötét volt) és az élmények hatása alatt a K. mint kedves kollégákat elküldtem melegebb éghajlatra, de legalábbis egy morcos Jó éjszakát! felkiáltással aludni (bocs drága), úgy döntöttem, hogy én megcselekedtem, amit megkövetelt a haza, vagyis megeszem a pizzát és megyek aludni. Lássuk be, a terv jó volt!

Levente kollégám azonban azzal fogadott, hogy át kell menni Andrásékhoz megsütni a pizzát, mivel a gáz kifogyott, a kemence és a tábortűz pedig legalábbis részben szénné égette a pizzának nevezett korábbi kísérleteket. Levi könyörgő szemét látva úgy döntöttem, mégsem kell nekem hat órát aludni, elég lesz három is... Csabával rápakoltuk a feltétet (mármint a tésztára), és a maradék két pizzát sűrű óvintézkedések közepette egymásra halmozva bevágtuk a gáztepsibe. Ezt a momentumot jegyezzük meg jól, később még fontos lesz! :) Tehát bevágtuk a gáztepsibe, majd néhány diákot magunk mellé véve gáztepsivel a fejünkön (igen, Csaba bácsi időnként a fején vitte), átvonultunk a megadott címre.

A hangulat abban a házban az éhség ellenére is a tetőfokára hágott (legalábbis azt hittem, hogy ez már a tetőfok, de persze még korántsem volt az...). Ami a lényeg, hogy fűtött étkező és működő tűzhely várt bennünket. Amikor azonban Csabával rájöttünk, hogy a lenti ház ominózus sütőedénye nem fér be ebbe a sütőbe, szó szerint padlót fogtam. Hajnali fél kettőkor ott álltunk két elkészített pizzatésztával és egy működő sütővel, ahol a part szakad. Na meg kb. 15 éhes kamasszal. A gyerekek csalódottságát látva azonban nemcsak a tanári, de az anyai ösztön is feléledt bennem: mese nincs, enni kell adni nekik. Tehát rendkívüli értekezlet keretében kidolgoztuk a már jócskán megkelt tészták másik edénybe történő átmozgatásának stratégiáját és elkezdődhetett az érdemi munka.

Közben a kis drágák lenyúlták a tanári adóvevőinket és elkezdtek a ház körül (szinte koromsötétben) kommandóst játszani. Név szerint Feri, törött lábbal járógipszben és kedvenc vendégdiákunk, akit ezek után méltán avathatunk tiszteletbeli líceumossá. (Ugye figyelünk a részletekre? Hajnali két óra, sötét, járógipsz, kommandózás... A tanár meg ne kapjon közben szívbajt). Na azt hiszem, ez volt a tetőpont! A gyerekek jókedvét látva belém is visszatért az élet, a kutyát és a helybélit feledve én is jókat kuncogtam végre.

A pizza hajnali fél háromra mégiscsak elkészült (9 körül álltunk neki...) P. D. lovagiasságát és a neki szánt szelet méretét látva én lemondtam a saját adagomról. :)

Most jön az erkölcsi tanulság, amit Levente fogalmazott meg (nem is lennék magyar tanár, ha ezt kihagynám). Megmutattuk a gyerekeinknek, hogy soha nem szabad feladni! Legyőztük saját korlátainkat (fáradtság, technikai akadályok tömkelege) és végül, ha nehezen is, de közös erővel véghezvittük, amit akartunk. Tudom, csöpögősen hangzik, de tényleg így volt. Aki nem hiszi, járjon utána...
süti beállítások módosítása