Az Internet partján ülve merengek a híreken... A következő képben a Vatikán madártávlatból, majd egy zoom a Szent Péter térre és egy sebessen kifelé tartó alakra. Már messziről felismerem - bár nem vagyunk valami nagy haverok - Quo vadis Domine? - szólítom meg...
Vallási kérdések kerülnek ma terítékre ebben a posztban. Aprópója az a pápai levél, amit a pedofil botrányokkal kapcsolatban a szentatya (XVI. Benedek) írt.
Előre kell bocsátanom, hogy nem kívánok senkit hitében és érzéseiben megsérteni. Sőt arra kérek mindenkit, hogy véleményét bátran ossza majd meg, javítson ki ha valamiben tévedek.
A kereszténység alaptétele - központi motívuma - a megbocsátás. Az egyik legpozitívabb emberi cselekedet, hiszen mindig valamilyen feszültséget szüntet meg vagy old fel. A feszültség lehet két ember, ember és közösség, közöség és közösség között. És nem utolsó sorban az ember és az Isten között - kérjük a bocsánatát és Ő megbocsájt (vagy nem, de ez majd kiderül).
Régóta bomlasztja a kősziklára épített egyház falait egy rút féreg. Azokat a falakat, amelyek sok mindentől megóvták e nemes eszményeket. Ez a féreg már az építéskor bekerült a falba a cölibátus nevű malterral, ráadásul minél nagyobb lett az egyház, minél több lett a tégla, annál több féreg került a falba.
Ezek a férgek pedig nem csináltak mást, mint élvezték a fal nyújtotta védelmet. Mert a fal megvédte őket - a pedofíl ügyeket eltusolták, hol az áldozatokat befeketítve/hiteltelenítve, hol megfélemlítve, megvesztegetve, lefizetve.
A '80-as évektől egyre több és több eset derül ki. És a kőszikla állt és nem tett semmit az eltusolásokon kívül. A '90 évekre a "gát" falai repedezni kezdtek, hiszen bírósági ítéletek születtek - kártérítési perek során szerte a világon dollár milliókat fizetett ki az egyház, de még ekkor sem történt semmi lényegi lépés a Vatikán részéről.
Az új millenium első évtizedének végére, az új pápa fejére ráborult az éjjeli edény, annak minden tartalmával. Európa számos országában derűltek ki - rövid időn belül - hogy mit is csináltak a férgek. És hogyan asszisztált hozzá az egyébként isteni glóriával övezett egyházi vezetés.
Az egyik legvisszatetszőbb dolog Angliában történt meg, ahol egy bírósági ítéletben meghatározott összeg megfizetéséhez a püspök a hívek adományait kérte...
Az ember - bár szeretne isteni erényekben csillogni - gyarló. Ha én tévedek és károm származik belőle az egy dolog - mondhatnám: így jártam. Ha én hibázom és másoknak származik kára, akkor azért felelősséggel tartozom.
A férgek - bár bűnük óriási az egyének szintjén - még nagyobb a közösség szintjén. Tettük a fal többi téglájába, alkotóelemébe vettett bizalmat ingatja meg. És a fal - illetve Péter utódai (akik maguk sem voltak mindig angyalok - de ez más kérdés) - eddig nem tettek semmit.
Most megszületett egy pápai levél, de félő, hogy az európai hívők ettől még nem nyugodhatnak meg. Ez megint csak a probléma elkendőzésére lesz jó, talán időnyerésre.
Valószínű, hogy XVI. Benedek az elmúlt napokban többször is feltehette a kérdést "Deus meus, Deus meus, utquid dereliquisti me?" (vagyis Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?) - botrányok Írországtól Németországig. És csak az elítőlő szavak, esetleg látszat intézkedések maradtak.
A kérni kell azt a megbocsátást, mindig azoknak akik vétkeztek és azoktól akik ellen vétkeztek.
A szavakon túl valójában csak a tettek számítanak. A legfőbb gond, hogy eddig semmi nem történt annak érdekében, hogy ne történhessen meg a megtörténhetetlen.
