Ez a nap is eljött és el is múlt, oly gyorsan ahogy a tanév is eltelt. Ez volt az első olyan ünnepség ebben az évben ami miatt nem fogok fanyalogni. Persze, ha nagyon akarnám biztos hasogathatnám azt a bizonyos szőrszálat, de nem akarom. Minden pontosan úgy történt, ahogyan annak történnie kellett.

A feldíszített lépcsőház és a tornaterem méltó környezettet teremtett, az alsóbb évfolyamok beszéde és a 11.a által előadott dal kedves és bájos volt. Bebizonyosodott, hogy vannak - talán nem is kevesen - akik még el tudják énekelni a Himnuszt és a Szózatot (utóbbiak mindig kevesebben vannak...).

Az OZSL-s diákjaimtól kapott ajándék annyira fergeteges, hogy le is fényképeztem és mindenhova felraktam.

Ez egy 70M (70-es mintájú) a magyar honvédségben rendszeresített rohamsisak. A legfőbb értéke ennek a sisaknak, hogy diákjaim közül mindenki dedikálta.

Ennyire személyemre szabott, ötletes ajándékkal még nem volt módom találkozni. Akik ismernek tudják, nem szoktam csak úgy a dicsérő szavakat dobálni. Szóval "nagyon telibe kaptak" ezzel a büdös kölykök.

Ígérem, hogy keresek neki valami igazán méltó helyet és ki fogom tenni - ötleteim már vannak :)

Már csak az érettségit kell túlélnünk...