Ez így van! Teljesen egyetértek veled. Nem kell plazmatévét venni, ha nincs rá pénzed. Eddig nem kellett hitelhez folyamodnom (hálát adok az istennek), bár tényleg jól jönne egy két dolog a házba, de inkább összespórolom.

A bejegyzést olvasva Platón jutott eszembe. Hogy miért? Mert jó reklámpszichológus volt.

Platón Phaidrosz dialógusát alapul véve Szókratész a mai világban minket körülvevő reklámokról azt mondaná szerintem, hogy ... azok a hamis retorika eszközei. Nézzük meg először, hogyan rekonstruálható a Phaidrosz alapján Szókratész érvelése a hamis retorikával kapcsolatban, majd gondoljuk át, ez mennyiben igaz a reklámokra.

Szókratész szerint a hamis retorika hamis, mert:
• véleményre és látszatra alapoz
• a tömeg érzelmeire hat és nem az értelmére
• nem ismeri a lélek természetét
• a rábeszélés igazságtalan eszköze.

Reklám alatt különböző kommunikációs eszközök tudatos felhasználását értem, melynek célja, hogy pozitív reakciót váltson ki és elérje, hogy a potenciális vevő az adott terméket megvásárolja, vagy a reklámban bemutatott szolgáltatást igénybe vegye. Ebből adódóan a reklámot nem egyszerűen a meggyőzés, hanem sokkal inkább a befolyásolás eszközének tartom.
A reklám véleményre és látszatra alapoz, mert az adott terméket vagy szolgáltatást a reklámozó szemszögéből, egyoldalúan mutatja be. A termék vagy szolgáltatás jó tulajdonságait felnagyítja, esetleges negatív hatásait elhallgatja. Olyan emberek szemszögéből szólal meg, akiknek a termék használata örömet okozott, vagy segített egy adott élethelyzet megoldásában (lásd gyógyszerreklámok). Azáltal, hogy csak bizonyos dolgokat mond el, még nem sérti meg azt az elvet, hogy a reklámnak igaznak kell(ene) lennie. Kedvenceim azok az édességreklámok, melyek igyekeznek meggyőzni a szülőket és a gyerekeket arról, hogy az adott termék egészséges, mivel tejből készül. Tulajdonképpen igazat mondanak, mivel az adott „tejtermékben” tényleg van tej, de elhallgatják, hogy annyi cukor és „E-vitamin” (E1422, E331, E440…) van benne, amitől a gyereknek a rendes ételtől elmegy az étvágya.
A reklám a tömeg érzelmeire hat és nem az értelmére, mivel olyan idilli világot mutat be, amelyre mindenki vágyik. A reklámokban szereplő nők mindig gyönyörűek (amilyen én sose leszek), a férfiak sármosak, a családok boldogok, a lakások modernek és még sorolhatnám. A bemutatott termék reklámja azt sugallja, hogy ha megveszed a reklám tárgyát, te is olyan sikeres, boldog és szép leszel, mint a terméket bemutató reklámszínész.
A reklám nagyon is ismeri a lélek természetét, és lássuk be, gyakran csúnyán visszaél ezzel a tudásával. Szókratészünk tétele a hamis retorikával kapcsolatban tehát csak látszólag módosul, hiszen a reklám célja a lélek természetének ismeretében annak manipulálása. A reklám tudja, hogyan kell egy adott célcsoportot megszólítani. Tudja, hogy a kamaszok függetlenségre, elismerésre, barátokra vágynak, ezért sugallja azt, hogy az adott mobiltársaság szolgáltatásain keresztül elérhető mindez. A vizuális, auditív és audiovizuális reklámmédiumok célzott alkalmazásával több csatornán keresztül, összetett és egymást felerősítő ingerekkel próbál hatni ránk. Tudja, hogy ha valamiről sokszor halljuk, hogy jó, arról előbb-utóbb el is hisszük ezt. Jól tudja, milyen eszközökkel lehet az emberek figyelmét felkelteni és a termék iránti érdeklődést fenntartani.
A fenti állítások ismeretében belátható, hogy a reklám a rábeszélés igazságtalan eszköze. Nem tényeket, hanem csak részigazságokat közöl, nem tudás, hanem pozitív vélemény, hiedelem kialakítására törekszik. Azt az illúziót kelti, hogy a lehetőségek bemutatásával megadja az embernek a szabad választás lehetőségét, miközben figyelmünket és vásárlási szokásainkat olyan irányba tereli, aminek következményeit gyakran mi magunk se látjuk.

u.i. Annak ellenére, hogy Szókratésznek „igaza van”, szeretem az ötletes reklámokat. Legalább öt reklámfilmet fel tudnék sorolni, amit szívesen nézek meg újra és újra, mivel ötletes, kreatív, vicces és szórakoztató, az emberi fantázia gazdagsága nyilvánul meg benne (miért van az, hogy ezek nagy része sörreklám?). Sajnos jó reklámból kevés van. A másik problémám, hogy a rám zúdított reklámmennyiség ellen nem tudok tenni semmit, és ezáltal kiszolgáltatottnak érzem magam. A kedvenc tévéműsoromat (45 perc hetente) kétszer szakítják meg reklámmal, a kedvenc lapjaimat egész oldalas reklámok töltik meg, a postaládámból naponta dobom ki a szórólapokat, és még közlekedni sem lehet nyugodtan, mert a város tele van óriásplakátokkal. Nem az a baj, hogy vannak reklámok, hanem az, hogy alattomos módon szivárognak be az életünkbe.

Ja, és mindez halmozottan igaz a hitelreklámokra...