Az ember örök elégedetlenkedő: ha a környezetében (vagy tőle) lopnak, akkor követeli a példás büntetést; ha valakit meg elrettentő módon megbüntettek, akkor felszisszen a szabadság mellett, az "embertelenség" ellen. Tipikus, ha van rajta sapka azért, ha nincs...
Jó lenne végre tisztázni semmi sem fehér és fekete, hogy a körülöttünk lévő világ sajnos nem annyira csodálatos, ahogy azt Louis Armstrong énekelte, de csak mi változtathatunk rajta - mert mi tettük olyanná ami most nem tetszik.
Alaptézisként fogadjuk el: a lopás bűn. Ha pedig bűn, akkor azért büntetés jár. Minden társadalom ezzel, ideáig egyetért(ett), csak a büntetés mértékében vannak különbségek. Már István királyunk (de akár mondhatnám László vagy éppen Könyves Kálmánt is) korában léteztek különbségek, más büntetés járt egy baromfi vagy egy tehén eltulajdonításáért, viszont nem tett különbséget az elkövető életkora alapján. Az elmúlt időszakban mint értékben, mint életkorban különbséget tett a jogalkotó a lopás megítélésében.
És ez így jó is lenne, de...
A társadalmi változások, és kifejezetten ennek a bűnnek a megszaporodása, mindenképp változást követel. Miért? Mert a büntetésnek tükröznie kell a bűn társadalmi veszélyességét és kellő visszatartó erővel is kell rendelkeznie.
A három kislány esete - amin a média jó elcsámcsogott - szerintem teljesen tiszta. A hatályos törvények értelmében a rendőrség lépet, tette a dolgát - ha a továbbiakban is következetesen fognak eljárni, akkor áldásom rá.
A történetben a szülők, az iskola és a média szerepét illenék egy kicsit boncolgatni. Az egyik szülő nyilatkozata miatt több kommentelő is támadta az anyukát. Az anya már pedig olyan, hogy genetikusan bele van kódolva porontya védelme - gyakran át sem gondolva, hogy az óvással-védéssel nem okoz-e hosszabb távon nagyobb kárt gyermekének. Ezért alapvetően én nem bántanám, ha otthon a kellő nevelő beszélgetések, ráhatások megtörténnek.
A kamaszkorig a családnak van a legnagyobb ráhatása a gyermek nevelésére (értékrendjére), kisebb hatást gyakoról még az iskola is. A kamaszkor beköszöntével - a lázadások kora jön el - a szülő és az iskola háttérbe kerül, megjelenik a csoportnyomás. A hasonló korú fiatalok egymásnak mutatnak mintát (ruházat, hajszín, dohányzás, zene, stb.), a fiatalok pedig meg kívánnak felelni egy-egy csoport elvárásainak, belső követelményeinek. Ettől függetlenül mind a családnak, mind pedig az iskolának fontos teendője marad, hogy a magántulajdon védelmét nyomatékosítsák.
Nem lesz könnyű, akkor amikor gyermekeink néha a legkisebb teljesítményükért is komoly értékeket kapnak (mobil, zene-kütyük, stb.). A tárgyak pénzbeli értékét gyakran fel sem fogják (mennyit kell ezért anyunak vagy apunak dolgoznia), így annak megszerzését vagy épp elvesztését nem tudják helyesen értékelni. Egész társadalmunkban jól érzékelhető a hagyományos értékek háttérbe szorulása és a pénz - mint meghatározó érték - előretörése.
Gyakran szoktam mondani, hogy a tanulókat nem kell védeni egy-két pofontól, amit az élet hoz, mert akkor, ha gyomrost kapnak - az élettől - akkor nem tudnak majd fölállni.
Jó az a rendszer, amiben tizenéveseket el lehet zárni? Természetesen nem. De a nagy szabadságnak vannak korlátai. Mi emberek olyanok vagyunk, ha nem látjuk világosan a határokat előbb vagy utóbb biztosan átlépjük azokat. Világos és egyértelmű határokra van szükség. Később, ha az emberek megtanulták - ismét - mi az amit szabad és mi az amit nem, elgondolkozhatunk a büntetések enyhítésén - de ez legalább 1-2 generáció múlva fog csak bekövetkezni.
Médiának mindig is kettős szerepe volt. A rendszert megmutatni az embereknek és a rendszernek megmutatni a saját hibáit. Mint azt korábban írtam a rendszer távolról sem ideális, ezt tudjuk jól. A média feladata, hogy ezt el is mondja - csak arra vigyázzunk, hogy a bűnt elkövetőket ne állítsuk be áldozatnak. Most ez történt.
A Kárpátia együttes egyik száma szerint: ...a bűn az csak bűn marad...
Persze sokan most arra mutogatnak, hogy amíg a politikusok... akkor majd mi is... Természetesen nem vitatom, hogy a mai politikai elit nagy része simán köztörvényesként elítélhető lehetne (politikai oldaltól és pártoktól függetlenül!), de most ez a poszt nem erről szólt.
A rendőrök meg csak végrehajtók. Őket bántva tényleg azt a csoportot lehetetlenítjük el, amely megvédhetne minket. Azt teszik ami elő van nekik írva, ha a törvények azt fogják mondani, hogy az autótolvajt le kell lőni, akkor majd lelövik, ha csak virágot kell neki adni, akkor majd virágot adnak. Ennyi.
