A 2/3 olyan lehetőség, mellyel szinte minden megtehető politikai, gazdasági, és egyéb területén a társadalmi életnek. Sokaknak, (többek között 23 közgazda közül 18-nak, igen bíztatónak ígérkezik egy ilyen Fidesz-kormány legitimáció, 20 éves demokráciatanulás, demokráciavergődés után. Ebben látják Ők az elmaradt reformok garanciáját.
De… van-e előképe a demokratikus világban, egy jól működő, gazdasági fellendülést, társadalmi békét, emberi szabadságot, kulturális, tudományos fellendülést hozó, - kvázi - egypártrendszernek (diktatúrának, ha ez népbarát, gondoskodó, bölcs, érdekkiegyensúlyozó, vagy bárminemű jelzővel is illethető)
Rövidtávon mutatkozhatnak eredmények, egy-egy ilyen – egypártrendszer szerű- hatalom esetén (főként szétzüllött, korrupt, pénzügyi szétesésben, értékválságban lévő országokban), de ez rövid távú siker.
Ennek sajátossága, a társadalmi igazságosság, a demokrácia csorbítása, politikai ellenfelek ellehetetlenítése, kriminalizálása. A közös (pl.)nemzeti érdek hangoztatása, az ellenségképzés dacára, minden bizonnyal a felszín alatt, a mélyben munkál a nagyfokú elégedetlenség, igaz a hatalom közeli és kedvezményezett értelmiség lojális, vagy kollaboráns.

Ilyennek látom én azt a rendszert, ahol sikeres lehetett -az általam már egy korábbi, OV-hez hasonlításomban is említett- Oliveira Salazár Portugáliában, az elmúlt évszázad 20-s éveinek végétől. Rendszeresen tartottak ellenzék nélküli választásokat. Portugáliában a nők ekkor nyerték el a – valójában értéktelen – szavazati jogot. A parlament eljelentéktelenedett.
Salazar a szétzüllött közállapotban és pénzügyi ellehetetlenülésben lévő (ebben némi rokon vonás belemagyarázható), a katonai puccsról, katonai puccsra billegő Portugáliát, diktatórikus, de nem fasiszta vezetési módszereivel, hatalma kezdeti évtizedében felvirágoztatta.
Utakat, kórházakat, iskolákat építtet, újjáteremti a tengerészetet, átszervezi a hadsereget, az ország történetében először, eleget tesz minden nemzetközi pénzügyi kötelezettségének. Ezt egy keresztény alapon felépülő, igazság és erkölcsi renddel párosította.
Persze más példákat is citálhatnék ide, de valahogy ez a Figura, annak rendszere nekem az orbáni tükörkép.

Szögezzük le, reformok (sőt bokrosi kifejezéssel) kritikus tömege nélkül az ország folyamatosan csúszik a balkán irányába.
De a gazdasági, társadalmi reformok végrehajtásához, a társadalommal (még a hatalomra kerülést megelőzően, a kampányban) közölni kell, hogy milyen utat szeretnének bejárni, milyen eszközrendszert társítanak a célokhoz, milyen terheket kell ehhez vállalniuk az „zemberek”-nek, kik lehetnek (mert minden változásnak vannak) vesztesei, nyertesei, mennyi idő, stb. a cél elérése, és persze, milyen lesz az átfazonírozott ország, és annak különböző területei .
A reformok melyekkel szemben a társadalom jelentős ellenállást tanúsít, csak erővel (erőszakkal) vihető keresztül.
Ekkor viszont sérülhet a mai demokratikus berendezkedésünk ( joggal mondhatjuk, ez már maga a diktatúra).
Ez túl nagy ár!
Van-e egyáltalán elszánás? Tudja ezt OV-n kívül valaki? Vagy ha ez már kidolgozott, számít-e egyáltalán, míg Ő rá nem bólint? Ezt a fejbiccentést még ember nem látta! Gondoljunk bele, a FIDESZ 8 éve minden reform kezdeményezésre csípőből tüzelt. Ha hatalmon (ilyen nagyságú legitimációval a hátuk mögött) maga áll a reformok élére. Mit tesz, becsapja választóit, azaz hazudik.
Ezt elképzelhetetlennek tartom, mert -mint tudjuk Orbán Viktor még soha sem hazudott. Ezt onnan tudhatjuk, hogy Ő maga mondta.

Nem látom be, hogy a (túl)hatalom birtokában a kormányok miért lennének bölcsebbek, reformpártibbak, miért vállalnák fel az úgy óhajtott, vagy kiharcolt egyeduralmuk elvesztésének veszélyetetését, társadalmi ellenállást gerjesztő intézkedésekkel?
Tehát tévhit, hogy a diktátor mindent megtehet!

Az ígéretek, sőt nem ígért, de az elvárást növelő magatartással, azt előidéző korábbi FIDESZ, csapdába kerülhet, ha teljesíti az elvárást, irány a Balkán legalja, ha felvállalja a reformokat, a választói mennek tovább a Jobbik irányába. Nem a szocik, vagy az esetleg bejutó MDF (Bokros) a nagy FIDESZ veszejtő, hanem az Orbán által – hajdanán- gyámolított nemzeti radikálisok. Ott pedig ne várjuk a reformok pozitív fogadását. Ők nem alkusznak!
Amit ők hozhatnak számunkra, már nem csak az ízlésemet, demokrácia felfogásomat, hanem emberi méltóságomat is sérti. Az általuk megvalósítani vágyott berendezkedés köszönőviszonyban sincs a demokráciával, főként annak parlamentáris formájával.
Inkább 10 kicsi, a társadalom sokféleségét jól lefedő, dominanciára nem törő, kompromisszumkényszerben senyvedő pártból álljon a parlamentünk, mint ismét az – akárcsak defaktó – egypártrendszer. Megtapasztalhattuk az átkosban, hogy bármekkora az urnákban lévő cédulák egy-irányba mutatása, a gazdasági racionalitásra semmi garancia.

Az írásomat néhány nappal a választások előtt készítettem, így itt még az MDF-t, mint potenciális parlamenti pártot említem, ez mára nyilván okafogyott, de az írás egészét ez nem érinti.

@Ellen Szél: Hú... ez a komment egy önálló poszt is lehetne. Tartalmával azonban jó néhány ponton nem értek egyet. Én már jó ideje nézem a hazai és külföldi politikát. Számtalan jó vagy éppen rossz megoldást láttam már, de az elmúlt 20 év itthon megmutatta, hogy a kompromisszum kényszer számtalanszor gúzsba kötötte a reformszándékokat, az intézkedéseket felhígították - erejük eltűnt és maradtak az üres szólamok.
Nem tudom, hogy a FIDESZ és a KDNP pártszövetsége (amelyet akár tekinthetünk koalíciónak is) be tudja / be fogja-e váltani a hozzá fűzött reményeket. Most ezzel a kétharmaddal legalább a politikai alkudozások elejét lehet venni. Így maximum "csak" szakmai érvek szólhatnak bele a már igen csak szükséges változásokba.
A gond - ami eddig politikai oldalon húzta keresztbe a reformokat - hogy egyes területet érintően pontosan egymásnak teljesen ellentétes megoldásokat tartanak jónak bal és jobb oldalon. Magyarországon nincs meg a politikai konszenzus a legalapvetőbb kérdésekben sem (bocsi 1 van a fizetésük...).
A 2/3 nem tesz bölcsebbé, de felesleges politikai kompromisszumot legalább nem kell kötni. szvsz