Hát a Kékfényt hallgatva (2009.03.09. adás) nem tudtam eldönteni nevesek vagy sírjak, a végé maradtam a "némasírásnál".

A műsorban olyan embereket mutattak be akik, a családjuk és saját maguk életben maradásáért loptak. Loptak, mert egy pillanatra nem láttak más megoldást. Bűnözőket kellene mondanom, de nem tudom én meddig tudnám tartani az erkölcsi határokat hasonló esetben. Így alkalmazom a jó öreg

Nolite iudicare, ut non iudacemini.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

mondást és bölcsen csöndbe maradok. Mit is mondhatnék arról az emberről, akik kész visszaadni az általa kért pénzből, illetve előre jelzi, hogy "legkésőbb ötödikén..." megadja. Ja, és a kedves pultos hölgyet még figyelmezteti is "Tessék hívni a rendőrséget".

A legszörnyűbb, hogy pénzbüntetéssel sújtunk olyat, akinek nincs pénze... Persze nem védeni akarok senkit, de gyorsan csinálni kell valamit, mert a válság elején járunk. Minél többen kerülnek az utcára, minél többen kerülnek a létbizonytalanságára, annál több ember kényszerülhet áthágni azt a bizonyos láthatatlan határvonalat.