A Pallas nagylexikont lapozgatva ráfutottam erre a szócikkre, gondoltam megosztom, mert igazság vagyon benne.

A hazaszeretet a hazához, annak földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez, és tettekben is megnyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetén saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is az érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből az együttélés, a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés, közös gondolkodás, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömek népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kultúrai munkájának eredményeit származtatja, melyben az egyén erejének fő forrása van. Ösztönszerű viszonzása a sokféle jótéteménynek a haza iránti szeretet, mely tudatossá téve az erkölcsi erények legfőbbike. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, és lábra kap az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közösség előtt, a magánérdek kielégítésének a hajhászása, a hazaszeretet szóval vallása és tettel megtagadása. De a hazaszeretet érzésének gyengültével a nép erkölcsi ereje is gyengül. Összetartozása lazul, képtelenné válik nagy fellendülésekre, nagy tettekre. A nemzetek akkor bomlanak fel, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé őket a nagy megpróbáltatások idején.  (Pallas lexikon)

De ismerős a vége... olyan mintha a tegnap írta volna valaki ezt a szócikket. Pedig 1893 és 1897 között készült.

Mégis az igazságát nagyon érezzük nap, mint nap, ha körbenézünk kicsike országunkban. Hogy van-e megoldás, persze: komoly nevelői-pedagógiai módszerekkel, a zászló szeretetével, a Himnusz és Szózat ismerésével és vállalásával (vagyis nem csak tátogok, hanem éneklem is!).

Az elmúlt évtizedek során tudatosan/tudattalanul romboltak mindent amibe az ember kapaszkodhatna. Az ünnepek lassan semmit nem jelentenek. És a hazaszeretetet előszeretettel politizálták át. Jelzőket aggattak rá, összekeverték a nacionalizmussal és egyéb sületlenségekkel. Mindazonáltal a hazaszeretet nem csak a jobb vagy a baloldal privilégiuma. Közösen ülünk most a szószban, mi emberek. A kutyát nem érdekli ki szoci vagy jobbikos, liberális vagy demokrata... csak emberek, itt egymás mellett.

20-25 éve, ha esett a hó, az emberek lementek lapátot ragadtak és segítettek a gondnoknak eltolni a havat az járdáról, majd a parkolóból (panelházaknál). Most senki nem akar egy fűszálat sem keresztbe rakni - nem az ő dolga, oldja meg valaki (csak ne neki kelljen). Akkor nem számított ki hol és mit melózik - közösség volt. Ma csak azt nézik mennyi pénzt lehet kapni, vagy hogyan lehet a másikat lehúzni.

Ha nem működnek a kis közösségek, akkor mit várjak? A végét? Frászt!

Ébredjetek emberek! Rajtunk áll, lesz-e még Magyarország!