"Üdv! Möbius útján érkező-távozó"
Harmadik napra virradva az ébresztőszolgálat érdekes felfedezést tett. Egyes és kedves tanulóink átszervezték a szobák és ágyak leosztását. Ennek eredményeként bizonyos ágyak üresen maradtak az éjszaka, míg más ágyakban - talán a hideg éjszakát ellensúlyozandó - tömegesen aludtak gyermekeink.
Szabályszegés!!! Statáriális bíróság! Azonnali kivégzés, felnégyelés, stb. - kiáltott fel a teljes nevelőtestület. Ám, ezen a reggelen ez volt a legkisebb bajunk...
Történt pedig, hogy megjelent a település polgármestere és nem kis megdöbbenésünkre közölte, hogy a gyermekeink eltoltak egy szekeret az éjszaka...
Hát, itt a kivégzés nem lesz elég - a nevelők rövid tanácskozásának talán ez lehetne a mottója. Elő a csíksomlyói túraútvonal terveit, a kedves kis séta terve félre, nézzük csak a nehezített útvonalat! Ha ti így, akkor mi is!
Szegény Losi, este még a kollektív büntetés igazságtalanságáról próbált meggyőzni (bár erre igazából soha nem volt szükség), magasabb fokú nevelési célzattal néha igen hasznos lehet, ahogy ekkor be is bizonyosodott.
A lelki fröccs a buszon megadta az alaphangot. Mivel jelentkeztek azok a versenyzők, akik a szekértolás sportágban indultak és a kép nem kicsit finomodott, mi is változtattunk az terveken - csökkentettük a túra nehézségi fokát.
Csíksomlyón azért kiderült, hogy néhány embernek a réteges öltözködés és a túrázásra alkalmas cipő, mint fogalom nem ismeretes, de hát ez van.
Egy kis bemelegítő után értünk el az oltárhoz - itt szokott lenni a búcsú idején a mise.
Itt aztán fotóhegyek készültek. Ebből a beállításból potom 16 kép, ebből már önálló filmet lehetne készíteni...
Ezután irány a csúcs. Kis noszogatás és egyéb "ráhatások" után a csoport felszaladt a hegyre és mire a vége felért, addigra az eleje már ki is pihente magát...
A csúcson zord idő fogadott bennünket, a leheletünk is meglátszott, és a közeli felhők is arra intettek bennünket , hogy mihamarabb térjünk vissza a hegy lábához.
Néhányan, ha már felmásztak, meghódították a kilátótornyot. Itt készült a következő kép.
Itt kell megemlékezni egy kölyök kutyáról - akit Buksinak neveztek el a gyerekeink - aki minden erejét összeszedve, de felkapaszkodott velünk a hegyre. Itt aztán a kimerültségtől mozdulni sem tudott.
Hegyi mentővé átavanzsált Losi, a kutyát bepakolta a hátitáskájába, és így szépen lehozta az ebet a hegyről. (kapott egy kis piros pontot a pár fekete mellé :D - már mint a Losi, ha nem lenne világos)
Mire visszaértünk Véckére eljött a vacsora ideje és az igazságé...
A teljes nevelőtestület felsorakozott a kivégzésre - Balázs bára egy kicsit várni kellett, mert még kent egy szelet kenyeret, mivel üres gyomorral nem jó belemenni a vérengzésbe.
A szabályok - amit hoztunk - egyrészt elősegítették a másnapi gyors indulást, gondoskodtak a "kárenyhítésről" és garantálták, hogy legalább a tanárok egy éjszaka kicsit többet aludjanak :D.
A Székelyvécke 2009 hadművelet elérte célját. Az éjszakai járőrözés során a román hatóság már előre köszönt, a két kultúrhelyiség pedig a szokásosnál hamarabb zárt (ugyanis nem volt forgalom :D).
Ennek megfelelően én is elég korán (későn vagy mi) 3-kor már aludni térhettem.
Reggel korai kelés, ébresztés, mosakodás, takarítás, reggeli, takarítás befejezése, pakolás, indulás. Haza az út eseménytelenül telt, ha leszámítjuk, hogy Levi bá és a reggelire elfogyasztott töménytelen csirkemáj összeveszett egymással. És sajnos Olivért sem sikerült lebeszélnünk, hogy micset egyen, persze a név kötelez. (ld. Mics Olivér)
Mindenki legnagyobb örömére korán értünk haza, hogy még időben felkészülhessünk a másnapi iskolára (hogy ez mért csak a tanárokat izgatja, azt nem is értem :D)
Jövőre, hogyan és kivel azt még nem tudom, de vigyázz Erdély népe, mert jövünk!
